Sokáig elsősorban csak a ruhák vizuális oldalával foglalkoztam. A divat világában töltött évek alatt természetessé vált számomra, hogy anyagokat, arányokat, formákat, színeket, mintákat és részleteket figyelek. Idővel viszont egyre inkább az kezdett érdekelni, mi történik a megjelenés mögött. Hogyan hat egy ruha a testtartásra, a mozdulatokra, a jelenlétre, vagy akár arra, hogyan érzi magát valaki a saját testében.
Mert vannak azok a ruhák, amik mintha titokban összeesküdtek volna ellened. Amikor felveszed őket, hirtelen úgy érzed magad, mint egy szardínia egy túl szűk konzervdobozban. A légzésed felületes lesz, a testtartásod pedig olyan, mint egy ijedt kismacskáé.
Tervezőként újra és újra azt láttam, hogy az öltözködés ritkán szól pusztán az esztétikáról vagy önkifejezésről. Sokkal gyakrabban kapcsolódik az önbizalomhoz, a belső bizonytalansághoz, a megfelelési kényszerhez — vagy ahhoz, mennyire érezzük magunkat biztonságban önmagunkkal, mennyire vagyunk önazonosak.
A testünk mindig reagál arra, amit viselünk
Ahogyan a légzés ritmusa visszatükrözi az idegrendszer állapotát, úgy a ruháink is sokszor pontosan megmutatják, hogyan vagyunk jelen önmagunkban. Feszülten, védekezően, túlzott kontroll alatt — vagy éppen nyugodtabban, stabilabban és természetesebben.
A komfortérzet számomra ezért jóval többet jelent annál, hogy egy ruha fizikailag kényelmes. Inkább azt az állapotot, amikor a megjelenésem támogatja a jelenlétemet, nem pedig akadályozza azt. Amikor megállsz a tükör előtt, belenézel, és azt mondod: wow, de jól nézek ki!
Amikor a ruha feszültséget kelt
Vannak ruhák, amelyekben szinte észrevétlenül összehúzzuk magunkat. Feszültebbé válik a testtartás, felületesebbé a légzés, és megjelenik egy állandó önfigyelés. Ilyenkor nemcsak a test reagál, hanem az idegrendszer is. A túl szoros szabás, a kényelmetlen, páncélszerű anyagok vagy az idegennek érzett megjelenés sokszor folyamatos belső feszültséget tart fenn, még akkor is, ha ezt tudatosan nem vesszük észre.
Ezzel szemben, amikor olyan ruhát viselsz, amely valóban közel áll hozzád, azt az egész tested másként érzékeli. A mozgásod természetesebbé válik, a légzésed szabadabb lesz, és kevesebb energia megy arra, hogy folyamatosan korrigáld magad.
Huszonöt év a divatban
A divatvilágban eltöltött huszonöt év alatt sokszor tapasztaltam, hogy a nők jelentős része azért bizonytalan az öltözködésében, mert eltávolodott a saját testérzetétől. Rengeteg külső elvárás, trend és vizuális nyomás hat ránk, miközben egyre kevésbé figyelünk arra az egyszerű kérdésre: hogyan érzem magam abban, amit viselek?
Számomra a személyes stílus itt kezd igazán érdekessé, hitelessé válni. Nem a trendek követésében, hanem az önazonosságban. Annak felismerésében, hogy milyen formák, anyagok, színek és arányok támogatják valóban a jelenlétemet — melyek azok a ruhák, amelyekben nem szerepet játszom, hanem önmagamnak érzem magam, szabadon.
Ez maga a harmónia, ami belülről kifelé sugárzik.
Kíváncsiságból
1. Nyisd ki a szekrényedet. Hány olyan ruhadarabot látsz, amit egy olyan nő számára vettél meg, aki lenni szerettél volna?
2. Melyik ruhádat vennéd fel akkor, ha ma senki nem látna? És melyiket akkor, ha mindenki látna?
3. Ha a kedvenc ruhád beszélni tudna, mit mondana arról, hogyan vagy mostanában?