Testtudat elvesztése: miért szakadunk el a testünktől?
Gyerekként még tudtunk figyelni a testünkre
Gyerekként úgy vagyunk a testünkkel, mint egy jó baráttal. Ha éhesek vagyunk, eszünk, ha fáradtak, pihenünk. Sírunk, nevetünk, rohangálunk, mint a kis ördögfiókák, és nem agyalunk azon, hogy mit miért teszünk. A testünk jelez, mi pedig hallgatunk rá.
A test jelzései egyértelműek, és többnyire válaszolunk is rájuk.
Ahogy felnövünk, valami fokozatosan megváltozik bennünk, a testünkkel való kapcsolódásban. Eltávolodunk tőle fokozatoson, olyan, mintha lennénk mi és a testünk. A testtudat megszűnése vagy csökkenése során azt érzékelhetjük, mintha elidegenednénk, elszakadnánk a saját testünktől. Ez előfordulhat stressz, trauma vagy túlzott szellemi terhelés, erős érzelmi állapotok hatására is.
Valljuk be, a mindennapi rohanó életmódunkban ez a tartós állapot gyakori lehet.
Ilyenkor sokkal nehezebb érzékelni a valódi testi szükségleteinket és belső jelzéseinket.
Amikor a figyelmünk a fejünkbe költözik
A mai felgyorsult élet egyre inkább a fejünkbe költöztet bennünket. A figyelmünk nagy része a feladatok, a határidők, a képernyők és a folyamatos információáramlás között mozog.
Állandóan attól félünk, lemaradunk valamiről.
Megtanulunk rendszerben gondolkodni, tervezni, teljesíteni, miközben egyre kevésbé figyelünk arra, valójában mi is történik a testünkben.
Idővel szép lassan, szinte teljesen elszakadunk tőle.
Sokszor észre sem vesszük, hogy közben milyen dolgokat hagyunk figyelmen kívül.
Elhalasztjuk vagy kihagyjuk az ebédet, mert még van egy feladat. Tovább dolgozunk, pedig fáradtak vagyunk. Befeszült a nyakunk, fáj a hátunk, szaporább a légzésünk, de azt mondjuk magunknak, hogy majd később foglalkozunk vele, mert most nem érünk rá.
Idővel ez az állapot természetessé válik.
Sőt, ha nem így éljük a mindennapjainkat, talán kevésbé érezzük hasznosnak, produktívnak magunkat.
A test először jelez, aztán kiabál
A testünk viszont folyamatosan próbál velünk kommunikálni.
Először csak finoman jelzi, hogy valami nincs rendben. Ha nem figyelünk, kiabálni kezd: „Hé, itt valaki fáradt!” – és máris kimerültek vagyunk. A divat világában eltöltött évek alatt láttam, hogy ez nemcsak az egészségre van hatással, hanem a testtartásra, a mozdulatokra, az önbizalomra, sőt, még arra is, hogyan viseljük a ruháinkat.
Ami korábban csak enyhe fáradtság volt, abból tartós kimerültség lehet. Ami kezdetben csak átmeneti stressznek tűnt, abból állandó nyugtalanság válhat.
Gyakran tapasztaltam, hogy a testtel való kapcsolat hiánya nemcsak az egészségbeni negatív változásban jelenik meg. Megjelenik a testtartásban, a mozdulatokban, az önbizalomban, sőt még abban is, hogyan viseljük a ruháinkat.
Jelen vagyunk egyáltalán a saját testünkben?
A nagy kérdés: tényleg jelen vagyunk a saját testünkben?
Mert amikor eltávolodunk önmagunktól, a testünk könnyen csak egy eszközzé válik. Valamivé, amit működtetni kell, formálni kell, javítani kell. Egyre kevésbé érezzük belülről, és egyre inkább kívülről figyeljük. Egyre kevésbé érezzük a magunkénak azt a testet, amelyben élünk.
A testtudat számomra nem tökéletes önismeretet jelent. Inkább azt a képességet, hogy észrevegyem, mi történik bennem éppen most.
Hogy érzékeljem a légzésemet. A testtartásomat. Az aktuális feszültségeimet. Az energiaszintemet. Az érzelmeimet.
A légzés mint visszatalálás önmagunkhoz
Ebben a folyamatban a légzés különösen fontos kapaszkodó lehet. A légzés folyamatosan tükrözi az aktuális állapotunkat. Ha stresszesek vagyunk, felgyorsul, felületesebbé válhat. Ha biztonságban érezzük magunkat, természetesebbé, mélyebbé és szabadabbá válik.
Éppen ezért a tudatos légzés nemcsak légzőgyakorlat. Sokszor visszaút a testhez.
Néhány lassabb lélegzetvétel segíthet újra érzékelni azt, amit a rohanás közben elveszítettünk. Segíthet észrevenni a feszültséget, mielőtt túlságosan felhalmozódna. És segíthet abban is, hogy újra kapcsolatba kerüljünk önmagunkkal.
Valami régi, amit újra fel kell fedeznünk
Úgy gondolom, hogy a testtudat nem valami új trükk, amit meg kell tanulnunk. Inkább valami régi, amit újra fel kell fedeznünk. Mert ott van, csak néha túl sok zaj és történés választ el tőle.
Egy furcsa kérdés
- Mikor kérdezted meg utoljára a testedet, hogy van?
Nem az elmédet. A testedet.
- Ha a tested ma este küldhetne neked egy SMS-t, mi lenne benne?
- A nap melyik részében felejted el leginkább, hogy van tested?
