Miért beszélünk olyan keményen önmagunkkal? Az önegyüttérzés valódi jelentése
Miért vagyunk kedvesebbek másokhoz, mint önmagunkhoz?
Sokszor meglep, milyen természetesen tudunk együttérzőek lenni másokkal.
Ha egy barátunk nehéz időszakon megy keresztül, kimerült, hibázik vagy elbizonytalanodik, általában nem kezdjük el kritizálni. Nem mondjuk neki, hogy „jobban kellett volna csinálnod”, vagy hogy „szedd már össze magad”.
Inkább megértéssel fordulunk felé.
Meghallgatjuk. Türelmesek vagyunk vele. Megpróbáljuk enyhíteni a terhét.
Ugyanezt a hozzáállást, empátiát azonban sokszor nem adjuk meg önmagunknak.
Komolyan, miért vagyunk olyan szigorúak magunkkal? Olyanok vagyunk, mint egy szigorú tornatanár, aki azt várja, hogy minden nap megdöntsük a világrekordot, miközben lehet, csak éppen a kanapéról próbálunk felkelni.
Amikor hibázunk, elfáradunk vagy túlterhelődünk, gyakran egy belső kritikus hang szólal meg bennünk. Olyan mondatokkal, amelyeket egy szeretett embernek valószínűleg soha nem mondanánk.
Lehettél volna ügyesebb. Erősebb. Kitartóbb. Többet kellett volna bírnod.
Mit jelent valójában az önegyüttérzés?
Az önegyüttérzés pontosan ennél a pontnál válik fontossá.
Az önegyüttérzés nem önsajnálat, de nem is önfelmentés.
És nem is azt jelenti, hogy ne vállalnánk felelősséget a saját döntéseinkért.
Sokkal inkább jelenti azt, hogy ugyanazzal a megértéssel, türelemmel és emberséggel fordulunk önmagunk felé, ahogyan másokhoz fordulnánk egy nehéz helyzetben.
Számomra az önegyüttérzés az önkapcsolat egyik legfontosabb formája.
Az önegyüttérzés nem arról szól, hogy sajnáljuk magunkat, vagy hogy „Hurrá, ma sem csináltam semmit, de ez így van rendben!” Inkább arról, hogy úgy bánjunk magunkkal, mint egy kedves baráttal, aki megérdemli a pihenést és a megértést, mert hát, emberek vagyunk, nem robotok.
Annak felismerése, hogy a saját nehézségeink nem tesznek minket gyengévé vagy értéktelenné. Egyszerűen emberré tesznek.
A teljesítménykényszer és a belső kritikus
A mai felgyorsult életünkben különösen könnyű elveszíteni ezt a kapcsolatot.
A teljesítmény, a megfelelés és az állandó készenlét kultúrájában sokan úgy nőttünk fel, hogy megtanultuk túlírni a saját szükségleteinket. Tovább dolgozunk, amikor fáradtak vagyunk. Nem figyelünk a testünk jelzéseire. Átlépünk a kimerültségen, mert úgy érezzük, nincs más választásunk.
A háttérben gyakran egy erős belső kritikus működik, amely azt üzeni: „nem vagy elég jó”, „még többet kell tenned”, vagy „nem hibázhatsz”. Ez a belső hang folyamatos nyomás alatt tart, és arra ösztönöz, hogy figyelmen kívül hagyjuk a testünk és a lelkünk szükségleteit. Az önegyüttérzés segít felismerni ezt a mintázatot, és megtanít arra, hogy ugyanazzal a megértéssel és kedvességgel forduljunk önmagunk felé, ahogyan egy nehéz helyzetben lévő barátunkhoz fordulnánk.”
A test ilyenkor is kommunikál
A test ilyenkor is szeretne kommunikálni velünk.
Feszültséggel, izommerevséggel, különféle fájdalmakkal, kimerültséggel, nyugtalan alvással, felületesebb légzéssel.
A korábbi cikkekben már szó volt arról, hogy a test gyakran jóval hamarabb jelez, mint ahogy tudatosan felismernénk a túlterheltséget. Az önegyüttérzés talán ott kezdődik, amikor ezeket a jelzéseket nem ellenségként kezeljük, hanem kíváncsisággal fordulunk feléjük.
Egyáltalán észrevesszük ezeket.
Egy kérdés, ami mindent megváltoztathat
Ne így kérdezzük:
„Miért nem bírom jobban?”
Hanem inkább így:
„Mire lenne most valójában szükségem?”
Ez a különbség elsőre aprónak tűnhet, mégis alapvetően változtatja meg a kapcsolatunkat önmagunkkal. Biztonságosabb belső környezetet teremt hozzá.
Hiszen sokkal könnyebb változni, tanulni vagy újrakezdeni akkor, amikor nem folyamatos belső harcban élünk önmagunkkal.
Az önbizalom egyik legstabilabb alapja
Azt tapasztalom, hogy az önbizalom sem elsősorban abból születik, hogy mindig erősnek látjuk magunkat. Talán inkább abból, hogy tudjuk, akkor is mellettünk marad, amikor éppen nem vagyunk erősek.
Talán ezért is olyan fontos az önegyüttérzés.
Mert ez nem tökéletesebbé tesz bennünket, hanem inkább emberibbé.
És néha éppen erre van a legnagyobb szükségünk.
Gondold végig
- Írd le azt a mondatot, amit ma a legkeményebben mondtál magadnak.
- Képzeld el, hogy ezt a mondatot a legjobb barátod mondja magáról. Mit válaszolnál neki?
- Mondd ki ugyanezt a választ saját magadnak is.
